Az a tény, hogy a parlament, az alkotmány és a király megfér egymás mellett, nem illik a modern demokráciához. A nemsokára bekövetkező generációs váltás a Buckingham Palotában tehát Alexander Görlach véleménye szerint éppen jó lehetőség lenne.
A „The Crown“ címmel leadott Netflix-es sorozat Erzsébet királynő (akit Németországban egyszerűen csak „Queen“-nek neveznek) életének történetét lebilincselő formában filmesítette meg. A történészek abban egyetértenek, hogy a történet fiktív összesűrítése erőteljes és nagyon közel áll a történelmi valósághoz.
II. Erzsébet, aki majdhogynem hetven éve ül a brit trónon, csakis tiszteletet érdemel, ha az ember megnézi ezt a sorozatot. Minél inkább megközelítik az egyes részek a jelen kor eseményeit – pillanatnyilag Diana hercegnő és a trónörökös Károly házassága befejezése előtt állunk – annál inkább felmerül a kérdés, hogy milyen jövője lehet a brit monarchiának.
A teljes európai történelem egy része
Ez persze először is egy olyan kérdés, amit az Egyesült Királyságban élő embereknek kell megválaszolni. De a „Queen“ valamilyen formában a teljes 20. századi európai történelem része is. Az európai zászló színeiben pompázó ruhájában és kalapjában, melyeket akkor viselt, amikor nyilvánosságra kellett hoznia a kormánynak azt a szándékát, hogy a Brexit-et megvalósítsa, önmagát európainak vallotta. Miközben a pártpolitikai megnyilvánulások – ezt is megtudhatjuk a „The Crown“-ból – számára alapvetően nem engedélyezettek.
Az 1952-ben lemondásra kényszerített egyiptomi királytól, Faruq-tól származik az aranyköpés: „A 20. század végén a világon már csak öt király lesz: négy a kártyajátékban és Anglia királya.“ Bár ez a jóslat így nem valósult meg, mégis felmerül a monarchia kérdése a 21. században. Németországban a nemesség már az Első Világháború után teljesen elveszítette hatalmát, és még azokban az európai országokban sincs valódi jelentősége, melyekben államfői minőségben szerepel. És ez így rendben is van, mivel a demokráciákban az uralkodói jog nem öröklődik – nem lehet születési joghoz kötni.
Nagy-Britanniában a királynő nagyjából az olyan jellegű feladatokat látja el, mint Németországban a szövetségi elnök. Sok témában ők jelentik a legmagasabb tekintélyt: Például mindketten feloszlathatják a parlamentet. A különbség viszont az, hogy a szövetségi elnököt megválasztják, a koronás főt pedig nem. De egy modern demokratikus államban a legmagasabb hivataloknak mindenki számára elérhetőnek kell lenniük, aki azokra megfelelőnek minősül. A meritokrácia és az arisztokrácia tehát kizárja egymást.
Király, parlament és alkotmány egymás mellett
A demokrácia felé vezető úton a királyokat arra kényszerítették (Angliában már nagyon korán – a késő középkorban), hogy ne tartsanak igényt a teljes körű hatalomra és leginkább ne akarják azt gyakorolni. Most alapvetően mindenek előtt ki kell kérniük azoknak a személyeknek vagy csoportoknak a tanácsát, akik már eleve illetékesek, vagy akiket erre felkérnek.
Az az ötlet, hogy a teljes népességet érintő döntéseket ne egyetlen személy hozza meg egyedül, Georg Büchner 19. századi « A kunyhóknak békét, a palotáknak harcot » című forradalmi követelésében is megmutatkozik. Vagy abban a kijelentésben, hogy a demokráciák nem háborúznak egymás ellen.
Azokban az államokban, ahol a dinasztikus legitimáció elfogadott volt, az emberek jobbágyi sorban éltek, illetve az volt a kötelességük az uralkodóval szemben, hogy harcba vonuljanak érte. A demokráciában ezzel szemben a parlament az illetékes, itt hirdetik ki, illetve itt ellenőrzik a szükségállapotot.
A középkorból kivezető úton, az öröklődő hatalom lépésről-lépésre történő átadása folyamán részben érdekes közösségi rendszerek alakultak ki, melyek parlamenttel, alkotmánnyal és királlyal is rendelkeznek. A brit Lordok Házában a mai napig megtalálható az anglikán egyház összes püspöke, holott manapság már csak a britek 20%-a vallja magát a hitközösség tagjának.
A trónörökös Károly megkezdte az agg királynő helyettesítését a hivatali életben. Vilmos herceggel pedig, az időközben 72 éves Károly legidősebb fiával, már készen áll a következő generáció. De egy demokráciában nem kézenfekvő, hogy miért állna egy olyan dinasztikus öröklési sorrend a modern jogállam élén, mely a korai középkorban alakult ki. Ha az « Erzsébet-kori időszak », ahogy a « The Crown »-ban Erzsébet királynő uralmát nevezik, valamikor véget ér, itt lesz a megfelelő pillanat, hogy Nagy-Britanniában eldöntsék a monarchia megszüntetését.
Forrás: dw.com
Kép forrása: Wikipédia