Nagy-Britanniában a fehér bőrű munkásosztálybeli gyerekek gyakran rosszabbul teljesítenek az iskolában, mint a bevándorlók. Ez is azt mutatja, hogy az identitás-politikai viták mennyire idegenek a valós élettől.
Az, ami most egy a fehér bőrű munkásosztálybeli gyerekek tanulási esélyeire vonatkozó beszámolóból kiderült, tendenciáját tekintve egyéb olyan nyugati országokban is igaz lehet, ahol sok a bevándorló. Nagy-Britanniában az olyan fehér bőrű szülők gyerekei, akik szociális segélyre szorulnak, gyakran rosszabbul teljesítenek az iskolában, mint a bevándorlók gyerekei, és ez természetesen hatással van a további esélyeikre az életben.
Ez azonban nem igazán meglepő, hiszen a nyelvi és kulturális nehézségek, melyekkel a bevándorlóknak a nyugati iskolarendszerekben nyilvánvalóan szembe kell nézni, nem azt jelentik, hogy ebből az következik, hogy a fehér bőrű gyerekeknek ne lennének iskolai problémái. Éppen a brit társadalomban, melyre még mindig nagyon jellemzőek a társadalmi osztályok közötti különbségek, létezik egy régi alsó réteg, mely a gyerekei számára csak nehezen tudja a tanulmányi sikerekhez szükséges környezetet biztosítani.
A kor identitás-politikai szellemének ez nem felel meg, hiszen manapság a hátrányos helyzetet gyakran kizárólag a bőr színéből és az etnikai származásból vezetik le. Az ilyen jellegű viták, (melyeknek annyira nyilvánvalóan nincs közük a valós élethez) politikai következménye például sok országban a szociál-demokrácia hanyatlása és a nacionalizmus fellendülése.
Nem utolsó sorban lemaradt fehér bőrű munkások voltak azok, akik Trump-ot beválasztották a Fehér Házba, és Észak-Anglia olyan területei szavaztak a Brexit-re, ahol az ipar leépült. Ha az iskolákban semmi nem változik, ez a hozzáállás tovább öröklődik a következő generációban.
Forrás: www.faz.net