A vezető brit politikusok távol tartják magukat Joe Biden afganisztáni politikájától és több brit önállóságot követelnek. Boris Johnson miniszterelnök viszont ezt mondja: Az amerikaiak nélkül nem lehetett volna maradni.
Az ellenzéki vezető egy véletlen elszólása akaratlanul is véget vetett az Alsó Házban zajló mellébeszélésnek: “Most minden veszélyben van, amit Afganisztánban elveszítettünk, hmmm, elértünk”, mondta Keir Starmer, a munkáspárt elnöke. A miniszterelnök előzőleg már megpróbált valami pozitívat is találni a teljes mértékben kudarcba fulladt küldetésben a Hindukusnál és azt bizonygatta, hogy “Afganisztán jövője még nincs kőbe vésve”. Az afgánoknak “segíteni kell abban, hogy a lehető legjobb jövőt válasszák”, mondta Boris Johnson.
A kormány csak úgy, mint az ellenzék, mely az afgán háborút az utóbbi húsz évben szintén támogatta, szerdán nehezen boldogult azzal, hogy a katonai bevetés lehangoló befejezését kíméletlenül összegezze; ezt egyes képviselőkre bízták.
A parlamenti képviselőket az Afganisztánban történt hirtelen változás hatására visszahívták a nyári szabadságról. Egyidejűleg ez volt az Alsó Ház első teljes létszámmal megtartott ülése a vírushelyzet kezdete óta. A kötelező maszkviselés nem volt érvényben, ami a képviselőket, leginkább az ellenzék soraiban, nem akadályozta meg abban, hogy ezt a védelmi eszközt viseljék. A NATO-csapatok Washingtonban eldöntött kivonását sok bírálat érte.
Johnson: “A küldetés lényegi sikere”
Az afganisztáni veterán Tom Tugendhat, aki jelenleg a Külügyi Bizottság elnöke, leginkább Joe Biden indoklását tartotta felháborítónak. “Szégyenletes”, hogy az amerikai elnök nem átallotta kétségbe vonni az afgán hadsereg bátorságát, mely a Taliban elleni harcban 69 000 embert veszített. A Nyugat elveszítette a háborúkban való győzelemhez szükséges elszántságot és türelmet, panaszolta a Tory-párt politikusa és egy olyan szövetség ötletét vázolta fel, mely “nem egyetlen szövetségestől függ”.
Theresa May egykori miniszterelnök is a Washingtonnal szembeni hiányzó önállóságot bírálta és “a brit külpolitika komoly kudarcáról” beszélt. “Hol van a globális Nagy-Britannia (Global Britain) Kabul utcáin?”, kérdezte epésen.
Johnson esetében is felismerhető a távolságtartás Biden-nel szemben. “A küldetés lényegi sikeréről” beszélt, melyet az afganisztáni terror-táborok megsemmisítésében lát, és olyan “törékeny fejlődésekről”, mint a választások és az iskolai tanulás lehetőségének biztosítása lányok számára. Washington visszavonulásra vonatkozó döntését követően a kormány megvizsgálta annak a lehetőségét, hogy “továbbra is a helyszínen maradjanak” – nagyobb mértékű jelenléttel és új partnerekkel. De, ahogy Johnson a továbbiakban kifejtette: “A Nyugat ezt az Egyesült Államok által vezetett küldetést nem tudta az amerikaiak logisztikája, az amerikaiak légitámadásai és az amerikaiak hatalma nélkül folytatni.” Most pedig “olyannak kell a világot elfogadni, amilyen”, vonta le Johnson a konzekvenciát és megpróbálta a nemzetközi válaszokat előre megfogalmazni.
Az év végéig ötezer menekült
A miniszterelnök a Taliban-rezsim “kétoldalú elismerése” ellen szólalt fel és azt követelte, hogy ez tettekben és ne csak szavakban lehessen lemérhető. A G7-államok az elkövetkező napokban brit elnöklet alatt fogják tárgyalni a kérdést. Johnson emellett nemzeti kezdeményezéseket is bejelentett. London az Afganisztánnak szánt fejlesztési segélyeket megduplázza és fellép a “biztonságos és legális útvonalak” mellett a menekültek számára. A segélyek legnagyobb részének Afganisztánba és környékére kell jutni, hogy meg lehessen akadályozni a közösségi katasztrófát – ezt a prioritást Berlinben és Párizsban is “nagyon komolyan támogatják”.
Az Egyesült Királyság Johnson bejelentése értelmében decemberig ötezer menekültet akar befogadni, az ezután következő években pedig további tizenöt-ezret. Ezt sok képviselő nem tartotta elégségesnek. Starmer Johnson-nak ezen kívül azt is a szemére vetette, hogy rosszul ítélte meg a helyzetet. Egy júliusban tett állásfoglalást idézett, melyben Johnson cáfolta a Taliban “képességét a katonai győzelemre”. Bár a NATO visszavonulását már régen eldöntötték, Johnson túl későn készítette elő az evakuálást.
Forrás: faz.net