A G7 tárgyalásai az oltóanyag-szállítmányokkal, a klímavédelemmel és a külpolitikával kapcsolatban a vendéglátó Boris Johnson számára nem voltak minden súrlódástól mentesek. Leginkább Emmanuel Macron-nal történt találkozás okozott kellemetlen hangulatot.
Vasárnap reggel egy operatőr a leárnyékolt tanácskozási területre léphetett és lefilmezhette a vendéglátót, ahogy félelem nélkül belefut a 14 fokos tengerbe és néhány métert úszik. Bár Boris Johnson azokat a problémákat, melyek ezen a G7-csúcstalálkozón utolérték, ezzel a fürdéssel nem moshatta le, mégiscsak úgy nézett ki, mint akinek jó a vérkeringése, amikor délután a rendezvény végeredményét a következő szavakkal jellemezte: “Remélem, a legoptimistább remények és előrejelzések közül néhánynak sikerült megfelelnünk.” Állítása szerint a tagok között a “harmónia fantasztikus fokozata” uralkodott.
Igazság szerint leginkább Johnson számára mutattak ezek a napok vegyes képet. Azt a keretet, melyet az utóbbi két év első fizikailag megvalósítható G7-csúcstalálkozója számára megvalósított, mindnyájan dicsérték. Az állam- és kormányfők Cornwall egy festői öblében találkoztak, az időjárás nagyszerű volt, még a királyi család is tiszteletét tette a királynővel az élen. A “polgári társadalom” hírességei is megjelentek tanácsadói minőségben, a filantróp Melinda Gates-től a környezetvédő David Attenborough-ig, az állam- és kormányfők szintén vendégül látott partnerei pedig a “hölgyprogram” keretein belül élvezhették a göndör Wilfred, a miniszterelnök és felesége Carrie Symonds egyéves kisfia társaságát.
“Nem jó összehasonlítás”
De nehézséget okozott Johnson-nak, hogy a munkatervét érvényre juttassa. A brit médiák a nyakán ültek az Egyesült Királyságban megfigyelhető növekvő fertőzöttségi számok miatt és állandóan azt akarták tudni, hogy az újranyitás utolsó, június 12-re tervezett lépését vajon betartják-e vagy sem. Johnson második bosszúsága sem volt a G7-napirendjének hivatalos része: a Brexit és annak következményei. Azok a megbeszélések, melyeket ezzel a témával kapcsolatban különböző európaiakkal tartott, újra és újra uralták a híradást és időről időre olyan benyomást keltettek, mintha a G7-államokat több dolog választaná el egymástól, mint amennyi összetartja őket.
Johnson találkozása a francia elnök Emmanuel Macron-nal volt az leginkább, ami elrontotta a hangulatot. Macron már érkezése előtt megsemmisítette a brit reményeket az úgynevezett észak-ír-protokoll újratárgyalására vonatkozóan. Az áruforgalom ellenőrzését Észak-Írország és az Egyesült Királyság többi része között fenn kell tartani, mondta. Megbeszélésükön ezután egy “reset-et”, vagyis a kapcsolat valamiféle újraindítását ajánlotta Jonson-nak, amennyiben az hajlandó a kilépési megegyezés rendelkezéseit tiszteletben tartani és “az európaiakkal szemben állja a szavát”.
Egy dialógus, mely rögtön ezután következett (és amit a brit kormány egy forrása továbbadott), nagy felháborodást keltett az Egyesült Királyságban. Johnson állítólag megkérdezte Macron-t, hogy mégis mit szólna, ha a francia bíróságok megtiltanák a virsliszállítást Toulouse-ból Párizsba. Erre Macron állítólag azt válaszolta, hogy “nem jó összehasonlítás, mert Toulouse és Párizs ugyanannak az országnak a részei.” Mire Johnson felháborodva felkiáltott: “Észak-Írország és Britannia is ugyanannak az országnak a részei!” Johnson később arról panaszkodott egy interjúban, hogy az EU-ban egyesek “nyilvánvalóan nem értik, hogy az Egyesült Királyság egyetlen ország, egyetlen terület.” Aztán még hozzáfűzte: “Ezt egyszerűen bele kell plántálnom a fejükbe.”
Macron által “megsértve”
A francia küldöttségben később azt a magyarázatot adták, hogy Macron csak azt akarta kifejezni, hogy egy olyan egység, mely négy nemzetből áll nem ugyanaz, mint a központi francia állam. De ez már nem segített – ugyanolyan kevéssé, mint a német kancellár megnyugtató szavai, aki az új áruforgalmi határon Észak-Írországban “gyakorlatias megoldásokra” próbált ösztökélni és el akar gondolkozni azon, hogy “mit lehetne jobban csinálni a megvalósíthatóság kérdésében”. Dominic Raab brit külügyminiszter azt mondta vasárnap, hogy Macron által “megsértve” érzi magát, konzervatív kommentátorok pedig arra szólították fel a kormányt, hogy szüneteltesse az észak-ír-protokollt.
Az arrogáns EU egy millimétert sem hajlandó moccanni, írta Daniel Hanan egykori Európa-képviselő, és a londoni kormánynak nem hagy választást. Johnson már a G7-csúcstalálkozó folyamán játszott a gondolattal, hogy érvényesítse a 16. cikkelyt, melynek értelmében az egyik fél bizonyos körülmények között egyoldalúan felmondhatja a szerződést vagy annak részeit. Ez akár egy olyan kereskedelmi háborúhoz vezethetne, melyben az EU a következő lépésben vámmal terhelné a brit árucikkeket. A záró sajtókonferencián Johnson végül is igyekezett a témát kevésbé jelentőségteljesnek beállítani. A csúcstalálkozón a megbeszélések idejének “csak egy elenyészően kis részét” töltötték a Brexit-témával. Majdcsak megoldják a problémákat.
De a hivatalos G7- napirendben sem történt minden a terv szerint. Johnson-nak az a célja, hogy a jövő év végéig bocsássanak egymilliárd adag oltóanyagot a szegényebb országok rendelkezésére és ezáltal jelezzék a Nyugat egységét, az EU-tagállamoknál először ellenállásba ütközött. Német oldalon azzal érveltek, hogy az európaiak már hosszú hónapok óta nagy számú oltóanyagot exportálnak – Nagy-Britanniával és Amerikával szemben. De a vendéglátó nézete szerint itt az almát a körtével hasonlítják össze. Az EU olyan szállítmányokra hivatkozott, melyeket egy szerződés értelmében európai előállítási helyszínekről exportáltak más országokba. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok ezzel szemben oltóanyag-adagok állami felvásárlását szorgalmazta azzal a céllal, hogy ezeket ingyen adják tovább szegényebb országoknak. Felfrissültek a lehangoló „oltóanyag-háború“ emlékei, mely már az év elején megterhelte a brit-európai kapcsolatokat és majdnem ahhoz vezetett, hogy az EU leállítsa az oltóanyag-exportot az Egyesült Királyságba.
Diplomatikusan helyreigazítva
Johnson kezdeményezését végül diplomatikusan helyreigazították. A záró konferencián úgy nyilatkozott, hogy a G7-tagállamok teljesítették a célkitűzést, hogy a fejlődő országokat ellássák egymilliárd adag oltóanyaggal, részben tekintettel arra, hogy hozzájárultak a COVAX-kezdeményezéshez. Merkel nemrég úgy nyilatkozott, hogy a G7 2022 végéig akár 2,3 milliárd adag oltóanyagot is eloszthat a fejlődési segély országai között. „Ebben Németország nagy mértékben részt vesz“, mondta és feltárta saját számításait. Ennek értelmében Németország hozzájárulása 350 millió adag, főleg a COVAX-mechanizmus által. Ezzel egyidejűleg Merkel még legalább 30 millió adagról beszélt, amit ezen felül a fejlődési segély országaiba szállítanának. Johnson 100 millió adagot ígért, az amerikai elnök Joe Biden pedig 500 milliót.
A zavaros számításokat sikerült úgy elhelyezni a záró dokumentumban, hogy a közös kezdeményezés látványa fennmaradt, de Cornwall-ban még ezt is bírálták. A WHO 11 milliárd adag oltóanyagról beszélt, ami szükséges lenne, és az Egyesült Nemzetek főtitkára Antonio Guterres azt mondta Cornwall-ban, hogy az említett számok nem elégségesek ahhoz, hogy a „futótűz módjára“ terjedő pandémiát visszaszorítsák. Egyidejűleg jelezte, hogy támogatja Biden ötletét arra vonatkozóan, hogy az oltóanyagok szabadalmát szabadon elérhetővé tegyék – egy indítvány, mely nem utolsó sorban Németország ellenállása miatt hiúsult meg.
A klímavédelemre és a külpolitikára vonatkozó részekre is jellemzőek a kompromisszumok. Johnson-nak a klubtól nem sikerült kicsikarni egy közös határidőt, amikorra búcsút mondanának a széngazdaságnak. A Kínával és Oroszországgal kapcsolatos kijelentések ezzel egyidejűleg legalábbis elmaradtak az amerikai várakozások mögött. Cornwall-ban német oldalról megpróbáltak szembeszállni azzal a benyomással, hogy az angolszászoknak az európaiakat valamilyen formában fel kell tüzelniük a vadászatra. De az inkább megfontoló hangvétel a két tekintélyelvű kormány által irányított állammal szemben különbözött attól a határozottságtól, melyet az amerikai elnök Joe Biden képvisel és melyet egyes részeit tekintve Johnson is átvett.
A selyemút-projekt alternatívája
Merkel arról számolt be, hogy beszélt Biden-nel a Nordstream 2 nevű vitás gázvezetékről, mely Oroszországból Németországba vezet. Azokra a tárgyalásokra hívta fel a figyelmet, melyek német és amerikai szakemberek között folynak a témával kapcsolatban: „Azt hiszem, itt annyiban jó úton haladunk, amennyiben mindkettőnk számára létfontosságú, hogy a földgázt illetően Ukrajna továbbra is tranzit-partner maradjon.“ A Biden-nel folytatott megbeszélés nagyon kooperatív hangulatban történt és „kölcsönös érdeklődés“ jellemezte. Szerdán Biden Wladimir Putin orosz elnökkel fog találkozni Genfben.
Biden szempontjából a téma „Kína“ legmagasabb prioritást élvezett. Már európai látogatása előtt is azt szorgalmazta, hogy az emberi jogok Hongkongban és Xinjiang-ban történő megsértésével szemben lépjenek fel határozottabban. Ezen kívül azzal az ötlettel érkezett, hogy a partnerekkel együtt megvalósítson egy hatalmas, a befektetések támogatását célzó programot, mely az úgynevezett selyemút-projekt alternatívájaként érzékelhető és az országokat a kínai befolyás szférájából a nyugati befolyás szférájába vonzza. Ebben a kérdésben valamennyi sikert el is ért. A záró dokumentumban a teljes G7 bírálja a Xinjiang kínai tartományban uralkodó emberi jogi helyzetet. A dokumentumba felvették Biden befektetési tervezetét is – a részleteket egy munkacsoport fogja kidolgozni.
Merkel mindenesetre óvakodott attól, hogy a kezdeményezéseket a saját Kínára vonatkozó politikája kiélezésének tekintse. A Xinjiang-ban lévő kényszermunka-táborokra való tekintettel Merkel kihangsúlyozta, hogy az európaiak Kínát már a befektetési megegyezés keretein belül – mely pillanatnyilag szünetel – kötelezték az ILO mércéjének megfelelő munkafeltételek betartására. A nemzetközi standard megszegéséről beszélni kell, de Kínához „kooperatív kapcsolat is fűzi“, például a klímavédelem kérdésében. Merkel nem akarja Biden ötletét, hogy a befektetéseket a szegényebb és a közepesen szegény országokban nagy stílusban támogassák, a selyemút-stratégia ellentámadásaként vagy reakciójaként értelmezni. Szerinte nem lehet szó valami vagy valaki „elleni“ hozzáállásról. „Valami érdekében lépünk fel“, jelentette ki. Merkel Biden kezdeményezését leginkább a nyugati fejlődési segély jobb láthatóságát célzó projektként értelmezte.
Cikk és kép forrása: www.faz.net