Nagy-Britanniában a szén-dioxid-kibocsátás szintje 1990-hez képest jobban csökkent, mint Németországban. A britek mégis sokkal alacsonyabb árat fizetnek az energiaellátás átállásáért, mint a németek. Van mit tanulni ebből.
Nagy-Britannia, az ipari forradalom anyaországa, elbúcsúzik a széntől – gyorsabban, mint a legtöbb nagy ipari ország. A közérdekű energiatermelés, mely 1892-ben a londoni « Holborn Viaduct »-tal, a világ első szénerőművével kezdődött, hosszú ideig szinte teljes mértékben ezen az ősi nyersanyagon alapult. A britek most teljes erővel lefékeztek. A szénerőművek aránya, melyek tíz évvel ezelőtt még az áramellátás 40%-át biztosították, 1,8%-ra csökkent.
A Johnson-kormány határozata szerint az utolsó szénerőművet 2024-ben akarják véglegesen leállítani. Az ipari országok közül eddig csak az olyan kisebbek mondanak le teljesen a szénről, mint Belgium, Svédország vagy Ausztria. Franciaország az áramellátás majdnem kétharmadát atomenergiából nyeri és nincs többé szüksége szénnel üzemeltetett erőművekre; Németországnak a szénre vonatkozó megegyezés értelmében 2038-ig kell a szénerőművek üzemeltetését beszüntetnie. A másik irányból Kína, India és Indonézia több száz új szénerőművet épít. Eddig szó sincs a szén alapú energiaellátás általános globális megszüntetéséről.
Sok szél, sok energia
Nagy-Britanniában a szén alapú energiaellátás megszüntetése nem tervgazdálkodás eredménye, hanem az árak alakulásáé. A kormány nyolc évvel ezelőtt az EU szén-dioxid-kibocsátási adójának megemelését vezette be, mely így 18 fontra (ez jó 20 EUR-nak felel meg) növekedett. Ezáltal a szénerőművek nem voltak többé kifizetődőek. Az áramellátást nagy mértékben földgáztüzelésű erőművek vették át, melyek jóval kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki; ezek az igényeknek több, mint egyharmadát fedezik.
Az újra hasznosítható energia erősen kiépült. Ez az elmúlt évben az áramellátás 43%-át fedezte. Leginkább a szélkerekek jelentősek (az áram-előállítás 24%-át fedezik) az Északi-tengeren, illetve az Ír-tengeren található óriási szélerőmű-telepeikkel. Az újra hasznosítható energia második helyezettje 12%-kal a biomassza. A napelemek 4%-kal inkább csak kis szerepet játszanak.
A britek az újra hasznosítható energia kiépítését figyelemre méltó módon oldották meg. Eközben az állami szubvenciókat teljes mértékben megszüntették. Inkább piacgazdasági módszereket alkalmaznak, mint például árveréseket a tengeri szélerőmű-telepek átruházása esetében a leghatékonyabb és legolcsóbb üzemeltetőre. Míg Németország az energiaellátás átállásáért az újra hasznosítható energiára vonatkozó törvénnyel (EEG) magas árat fizet (az EEG szubvenciója a felhasználóknak évente 26 milliárd euro-jába kerül, az áramhasználat időközben itt a világon a legdrágább), Nagy-Britanniának ezt sikerült olcsóbban elintézni. A felhasználók fele ennyi szubvenciót fizetnek, az áramhasználat költségei az európai középmezőnyben helyezkednek el.
És van még egy szembeszökő különbség Németország és Nagy-Britannia között: A brit politikának eszébe se jut, hogy kiszálljon az atomenergiából, hanem éppen ellenkezőleg stabil és szén-dioxid-kibocsátástól mentes fontos építőkövének tekinti. Ebben a konzervatívok és a munkáspártiak egyetértenek. A zöldek csak mellékes szerepet játszanak a szigetországban.
Ideológiai szemellenzők nélkül
Az atomerőművek pillanatnyilag az energiaellátás valamivel több, mint 16%-át fedezik. A 15 aktív atomreaktor viszont már régi és – a “Sizewell B” kivételével – ebben az évtizedben leállításra kerül. Ezáltal az évtized közepén néhány gigawatt termelési kapacitás hiányozni fog. Csak ezután fogja “Hinkley Point C” pótolni a hiányt. Ez a nagy erőmű a Somerset grófságban képes lesz egyedül fedezni a brit áramellátás 7%-át, a költségei ugyanakkor 22-23 milliárd fonttal szintén hatalmasak. A kelet-angliai parton fekvő “Sizewell C”, melyet a következő évtizedben helyeznek üzembe, ugyanezt a kategóriát képviseli.
A brit energiapolitika technológiai szempontból nyitottabb, mint a német. Itt nem léteznek ideológiai szemellenzők. A Johnson-kormány nyitott a Rolls Royce által épített kis atomreaktorok irányába. Oxford közelében egy kanadai vállalat első projektként atomfúziós reaktort épít. A bemutató-reaktort 2025-ben akarják bekapcsolni.
Nagy-Britannia szén-dioxid-kibocsátása 1990-hez képest már több, mint 40%-kal csökkent – ez nagyobb mértékű csökkenés, mint Németországban. Mindenesetre a Johnson-kormány is elkövetheti azt a hibát, hogy túlzott becsvágya miatt túlfeszíti a húrt. Már 2030-ban nem lehet több belső égésű motorral működő autót újonnan forgalomba bocsátani, 2035 után pedig hybrid járműveket sem. Ez drága kísérletnek tűnik. A glasgow-i “COP26” UN-klíma-csúcstalálkozó előtt Nagy-Britannia mintagyerekként akar mutatkozni. De túl magas költségek esetében ennek az elfogadása a lakosság körében csökkenhet.
Forrás: www.faz.net